művész

Kovács Frigyes

Született: 1955. február 20. (Tornyos)

Tovább

Aktuális programok

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

WILLIAM SHAKESPEARE: RÓMEÓ ÉS JÚLIA Kosztolányi Dezső fordítása, Mészöly Dezső fordítása részleteinek felhasználásával Korhű előadásunk célja bevezetni a szerelembe,…

Színház Klasszikus színmű

Jegyvásárlás

pályafutás
korábbi szerepek
Képek, videók

Színművész, rendező, színházalapító, társulatvezető, tanár.

A topolyai Gimnázium után 1974-ben az Újvidéki Művészeti Akadémia Drámai Tanszakának színésznövendéke lett. Pataki László osztályában 1978-ban diplomázott. Gimnazista korában Topolyán diákszínjátszó csoportot alapított és vezetett. A színművészeti akadémia elvégzése után a szabadkai Népszínház magyar társulatához szerződött. 1994-ben megalapította a Kosztolányi Dezső Színházat és a nagy hagyományú magyar színjátszás újra életre kelt. Négy évvel később a Népszínház magyar társulatának igazgatója lett.

Színészi díjat alapított: tanáráról, Pataki Lászlóról elnevezett Pataki Gyűrű-díj a vajdasági magyar színészi teljesítmény legrangosabb elismerése. Ő volt az, aki kijelölte, és meghonosította a vajdasági magyar színjátszás ünnepét, a Délvidéki színjátszás napját. Ez a nap október 29-e, amikor a régi Jugoszlávia területén (25 év tilalom után) 1945-ben Szabadkán újra indulhatott a hivatásos magyar színjátszás.

1977-től amatőr társulatoknál rendezett Szenttamáson, Topolyán, Nagykikindán, Zentán, Szabadkán, valamint a szabadkai Gyermekszínházban, a Népszínházban, az Újvidéki Színházban, a Tanyaszínházban, a Békéscsabai Jókai Színházban. 1978-ban Hernyák Györggyel megalapította a Tanyaszínházat. 1979-től több pódiumműsort készített (Karinthy: Tanár úr, kérem – kb. 200 előadás, Arany: Toldi – kb. 300 előadás), amelyekkel bejárta a Vajdaság és Dél-Magyarország szinte minden települését, valamint Szlovénia, Baranya és Szlavónia valamennyi magyarlakta helységét. Ezeken az előadásokon több generáció nevelkedett fel. 1978-tól 1989-ig a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a tagja, 1984-85-ben a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának igazgatója, művészeti vezetője. 1989-től 1998-ig az Újvidéki Rádió színészegyüttesének a tagja. 1994-ben megalapította Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színházat, amely a mindenkori fiatalok színházává vált. 1998-tól 2006-ig a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának igazgatója, művészeti vezetője. 2006-2012-ig a szabadkai Népszínház társulatának tagja 2012-től főállásban az Újvidéki Művészeti Akadémián beszédet tanít, és tagja a Békéscsabai Jókai Színháznak, valamint a Soproni Petőfi Színháznak.

Díjak, kitüntetések:
A Vajdasági Hivatásos Színházak Szemléjén színészi díj (1979)
Szabadka község Bodrogvári díja társulatépítői munkásságáért (1998)
Aracs érem a Tanyaszínház megalapításáért (2002)
Pataki Gyűrű-díj a 2002/2003-as évad legjobb vajdasági alakításáért - Indul a bakterház (Szabó bakter) (2003)
Pataki Gyűrű-díj a 2005/2006-os évad legjobb vajdasági alakításáért - Molière (Molière) (2006)
Jászai Mari-díj (2008)
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium életműdíja (2009)
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012)
Szenteleky-díj (2023)
Magyar Életfa-díj (2024)

Jelentősebb rendezések:
Schwajda György: Himnusz
John Steinbeck: Egerek és emberek
Kopeczky László: Lúdas Matyi
Goldoni: Két úr szolgája
Sławomir Mrożek: Örvendetes esemény
Hubay Miklós: A Zsenik iskolája
Masteroff–Kander–Ebb: Cabaret
Müller–Seress: Szomorú vasárnap
Brestyánszki B. Rozália: A tengeren nincsen sár
Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Pozsgai Zsolt: Pipás Pista – ősbemutató
Molnár Ferenc: Liliom
Thomas Mann - Zalán Tibor: Márió és a varázsló

Önálló műsorok:
Karinthy Frigyes: Tanár úr, kérem (200 alkalommal előadva),
Arany János: Toldi (300 alkalommal előadva)

Színházalapítás:
1978-ban Tanyaszínház (azóta is működő színház),
1986-ban Tájszínház – Bácstopolya (születése után néhány hónappal meghalt)
1994-ben Kosztolányi Dezső Színház – Szabadka (azóta is működő színház)

Tanítás:
1987-ben beszédművelés a Szabadkai Pedagógiai Főiskolán (óraadó tanár)
2004-től beszédtechnika az Újvidéki Művészeti Akadémián