Csengő-bongó délelőtt - gitár

Kátya… Mit is írhatnánk Róla, amit még nem írtak meg? Mit is mesélhetnénk el Kátyáról, amit még nem hallhattunk másoktól? Talán semmit és ugyanakkor a mindent! Mert Ő az volt, aki mindannyian lenni szeretnénk. Egy elképesztő tehetség, kérkedés nélkül. Egy igazi bohóc, aki véresen komolyan tudott csak játszani. Egy szertelen, bájos, e világban sokszor elveszett lány, aki másoknak mégis utat mutatott. És Ő volt a fény, akinek hatalmában állt elűzni a mindennapok nyomorúságát. Őt idézzük meg és köszöntjük születésnapja alkalmából, ragyogó művészek segítségével, egy páratlan emlékest keretében.

Woody Allen a rá jellemző emberismerettel és sziporkázó humorral tárja elénk az emberi kicsinység és nagyság egész tárházát. Nagy büszkeség, hogy előadásunk ősbemutató, a darabot magyar közönség láthatja először a világon.

Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.