Kántor Kata/Jelenlét Színház: NEM TÖRTÉNT SEMMI
Kántor Kata koreográfus egy belső utazásra invitálja a nézőket a NEM TÖRTÉNT SEMMI című darabjával november 14-én 19.00-kor az Eötvös10 Kamaratermében.
Kántor Kata koreográfus egy belső utazásra invitálja a nézőket a NEM TÖRTÉNT SEMMI című darabjával november 14-én 19.00-kor az Eötvös10 Kamaratermében.
A törékenységről
Mennyi repedés mindenben.
Szétfutnak sugár irányba és keresztbe,
egy pillanat se kell, hogy tovább
szakadjon a kusza háló,
szüntelen rianás az anyag
fagyos belsejében. Roppanások,
dörrenések, melyeket senki sem hall.
Kitágulnak az apró hézagok,
sötétség tör be a vékony ereken,
minden kiterjedés megkettőzi magát.
A test beleolvadna a végső ürességbe.
Elég egy apró ütés. Egy semmiség,
egy véletlen. Elég egy szó,
a figyelem kékhalála. Elég, hogy
a vágy ütköztessen egy részecskét
az agyban saját ellentétével.
Hogy megtörtént, egy villanás tudatja.
A test hirtelen megrázkódik. A vágy
és a félelem tombolása minden sejtben
felgyújtja a sötétséget, ami ettől
még mélyebb lesz. Amit egynek hiszünk,
talán ezer sziget inkább, összetorlódva.
A repedések tarthatják őket egyben.
Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című kötetéből
A mozgásfolyamot az érzelmi csapdák, a megromlott viszonyok, bántó kapcsolatok inspirálták. Az Egyed Bea táncművész által érzékenyen előadott szóló érzelmileg felkavaró, festői képei már a szokatlan térhasználattal is kizökkentik a nézőt a komfortzónájából. Létezik-e a feltétel nélküli szeretetnek, az önátadásnak az a foka, ami sérülés nélkül elbírja a másik sebzett lényét? Hogyan lehet megszabadulni az ambivalens transzgenerációs és sorskönyvi mintáktól, és megtalálni az önazonossághoz vezető utat? Elég-e a tudatosság, az önreflexió a pusztító folyamatok megállításához? Mikor kapcsol be az életösztön? Hogyan jöhet el a megtisztulás?
A táncelőadás az emberi kapcsolatok törékenységét és a sérelmeken való felülemelkedés és megbocsátás lehetőségét vizsgálja. A belső személyes háború végső soron az egyén önfelszámolásával jár, jó lenne a békét még az életben megteremteni, s nem a halál által „nyerni el”. Amikor az ember szembenéz azzal, hogy a vágyaiból mit sikerült, illetve mit nem sikerült ki- és beteljesíteni, és kitekint az életet javarészt kitevő pótcselekvések halmazából, olykor felteszi a kérdést, hogy mi az, ami valójában történik vele az életben? Mi történik a felismeréskor? Univerzális szempontból egyáltalán van-e jelentősége az egyéni emberi létnek a végtelen térhez és időhöz képest? Történik-e bármi attól, hogy megszületünk és meghalunk? Hagyunk-e bármi nyomot magunk után a világban?
előadó: Egyed Bea
jelmez: Szűcs Edit
díszlet: Körmendy Pál
zene: Tóth Andor
dramaturg: Szurma Ági
fény, hang: Batta Gábor
munkatársak: Csapó Márta Borbála, Gábor Zoltán
koreográfus: Kántor Kata
fotó: Kleb Attila
külön köszönet a kassai Thália Színház színművészeinek: Lax Juditnak, Latócky Katalinnak és a kassai Thália Színháznak
támogatók: NKA, Eötvös10 Művelődési Ház
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!