Program


Yury Martynov fortepianoestje

Current events



Ludwig van BEETHOVEN (1770-1827):
e-moll szonáta, op. 90
f-moll szonáta („Appassionata”), op. 57

Robert SCHUMANN (1810-1856): Szimfonikus etűdök, op. 13
Theme (Andante) – Etude I (Variation 1, Un poco più vivo) – Etude II (Variation 2, Andante) – Etude III (Vivace) – Etude IV (Variation 3, Allegro marcato) – Etude V (Variation 4, Scherzando) – Etude VI (Variation 5, Agitato) – Allegretto – Etude VII (Variation 6, Allegro molto) – Meno mosso – Moderato – Andante (Tempo del Tema) – Etude VIII (Variation 7, Sempre marcatissimo) – Allegro – Etude IX (Presto possibile) – Etude X (Variation 8, Allegro con energia) – Etude XI (Variation 9, Andante espressivo) – Etude XII (Finale, Allegro brillante based on Marschner’s theme)

 

Yury Martynov zongorán, csembalón, klavikordon, orgonán és fortepianón is kiemelkedő. A Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban modern zongorát és historikus billentyűs hangszereket tanít. Martynov hallatlan technikai, hangszer- és stílusismerete emeli a legkeresettebb pódiumművészek közé.

Beethoven 1814-ben keletkezett, op. 90-es e-moll szonátája különleges mű: egyrészt kéttételes, másrészt a tételek tempójelölése – a megszokott olasztól eltérő módon – német: „Mit lebhaftigkeit und durchaus mit Empfindung und Ausdruck”, azaz ’élénken és mindvégig érzéssel és expresszíven’, illetve „Nicht zu gechwind und sehr singbar vorgetragen”, azaz ’nem túl gyorsan és nagyon énekelve’. A 3/4-es metrumú első tételben nyughatatlanságot, kétségbeesést és szenvedélyt érezhetünk, kiváltképp a szonátaforma kidolgozásában. A schuberti szépségű második tétel szonátarondó, E-dúrban, mely jól ellentételezi a nyitótétel nyugtalanságát.

Beethoven az Appassionata néven közismert op. 57-es f-moll szonátát tartotta a legviharosabb zongoraművének. A háromtételes mű Franz Brunswick grófnak íródott 1804-06 közt. A baljós és viharos első tételt egy variációs második követi, a basszus akkordmenetektől felfelé építkezve, majd a visszatérő basszustéma közvetlenül köt át a presto zárótételre, melyben állandó tizenhatodmozgásokban jutunk el a robusztus és tragikus kódához. Talán ez a tónus adja a mű két évszázada töretlen népszerűségét.

Schumann Szimfonikus etűdjei von Fricken báró témájára készültek. Schumann-nak a báró nevelt lánya, Ernestine tetszett, az elkészült első verzióval neki akarhatott imponálni 1834-ben. A különböző újabb kiadásokkor Schumann hol új részeket toldott be, hol kihagyott. Végül Schumann halála után Brahms előkerített öt eladdig kiadatlan részt – ezeket általában a „régiek” közé keverve szokás előadni, ahogy Yury Martynov is játssza. A kóda Heinrich Marschner egyik operájából való, de az etűd-variációkban megjelenik egy utalás Beethoven Karfantáziájára vagy épp az akkoriban betiltott Marseillaise-re is.

Suggestions


Operakórusok – Az ELTE Művészeti Együtteseinek hangversenye

Szulák Andrea gondolt egyet, és úgy döntött, hogy két kerek évfordulót egy feledhetetlen Jubileumi Gálakoncerttel ünnepel meg. Az egyik pályafutásának…

Warning! The basket time limit is about to expire!
estimated time left:
00:00

item(s) in basket

total:


Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.